A Sziget Fesztivál utolsó előtti napján pillantottam meg a két különös alakot először - már elsőre is sejtettem, hogy nem utoljára látom őket. Bár nem tűntek különösebben ellenszenvesnek, de azért volt valamiféle idegenkedés bennem.

Sokáig nézegették a csapatot, majd aztán ők is kiszúrtak maguknak engem, és egy asztalnál félreülve beszélgettünk is pár szót. Kiderült - amitől titkon a legjobban tartottam - nem másért jöttek, minthogy örökbe fogadjanak.

Tudom, furcsán hangzik ez valakitől, aki árván nőtt föl a többiekkel együtt, de őszintén megvallom, bárhányszor is álmodtam saját családról, és a körükben eltöltött karácsonyról, most mégis belémmart a felismerés - lehet, hogy elszakadok a többiektől. Mindazoktól akikkel kora gyermekkorom óta együtt nevelkedtem.

Persze, azért valahol örültem is, már csak azért is, mert ezek ketten (az egyikük kivételével) legalább nem tűntek olyan megátalkodottnak, mint egyik másikuk odakint a Szigeten.

Az árvaház vezetője is sokáig gondolkozott, mielőtt rá mert bólintani erre a nem mindennapi vállalkozásra - végülis azonban a két idegen sikerrel járt - és a Sziget utolsó napjának estéjén csatlakoztam hozzájuk, egy teljes évig tartó "utazásra".

Igazából komolyabban aggódni akkor kezdtem csak el, amikor már a HÉV-en ültünk, és végérvényesen magunk mögött hagytuk a Szigetet. Bármilyen zajos, koszos és saras is alkalmanként, azért mégiscsak az otthonom volt egy teljes héten át.

Az út különösebb izgalmakat - az alapvető szorongáson kívül - nem tartogatott, újdonsült gazdáimmal együtt én is bele-bele bóbiskoltam rajta. Gondolom ehhez a jelentős kialvatlanságon kívül a város szokatlan csöndessége is hozzájárult (hiszen a fesztivál után szinte még a belváros is csöndes tavaszi rétnek tűnhet alkalmanként)

Valamikor délután felé érkeztünk meg egyikük (a fiú) lakásához. Ugyan még a pontos beosztást nem beszéltük meg, de vélhetően valamilyen heti beosztás mellett fogok egyiküknél, illetve másikuknál lakni.

A lakás bár nem túl nagy - 32 négyzetméter is alig ha van - de annál kényelmesebbnek tűnik. Minden telis-tele van növényekkel, meg fa-bútorokkal. Azt nem mondom, hogy tűzbiztos, de a harmadik emeleten nem is nagyon valószínű, hogy ebből lenne gond.

A fiún kívül még ketten laknak a lakásban - a húga és az édesanyja ha jól emlékszem. Szimpatikusnak tűnnek, de túl sokat még nem beszélgettem velük. Az első itt töltött napom ugyanis elsősorban heveny alvásból és tévézésből állt. A Sziget után ez tűnt a kikapcsolódás legjobb módjának.

Viszont lassan itt az idő, hogy elköszönjek - későre jár az idő, és az újdonsült gazdi igencsak nehezményezi hogy ilyen későn is fent vagyok még. Így tehát pár kép csatolása után be is fejezem mára. Holnap majd még jelentkezek!