Maga a táborbamenetel elég hirtelen történt, hisz gyakorlatilag előtte lévő nap találtuk ki, az apuval (az utóbbi időben rászoktam, hogy így hívom) együtt, hogy mi is lemegyünk segédkezni. Ez ugyanis nem akármilyen tábor volt - nem bizony. Apu édesanyja ugyanis gyógypedagógus, és őt kísértük el, segíteni táboroztatni Sopronban, és - ugyan csak egy nap erejéig - Bécsben is.
Őszintén szólva nagyon izgultam, hiszen soha nem láttam még hallássérültet - sőt, ami azt illeti egyáltalán semmilyen sérültet sem - és nem nagyon tudtam, hogy fognak majd elfogadni. Szerencsére teljesen elfogadóak voltak, és az első nap végére sokukkal már meg is barátkoztam. Ugyan az esti játékból (minden este volt valamilyen játék) még kimaradtam, mert nagyon kifárasztott az egész napos mászkálás, de másnap, harmadnap már engem is örömmel bevettek játszani. (valami nagyon furcsa társasjáték nevűvel szórakoztak. Pontosan nem értettem meg, mi a lényege, de nagyon szórakoztató volt mindenesetre)
És hogy mennyi mindent láttunk! Sopron szinte összes látványosságát megtekintettük, és egy teljes napot az országhatáron kívül, Bécsben tölöttünk. Alig tudtam betelni ennyi sok látnivalóval. Nehéz is lenne képek nélkül elmesélni mindent, így aztán apu segített csinálni egy ilyen fotóalbumot, ahová összeszedtük az összes képet, amit az út során csináltunk.
Úgyhogy innentől kezdve beszéljenek helyettem a képek:
 |
| Sanyi Sopronban és Bécsben (2007.08.2 |
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.