Lassan ismét itt az ideje, hogy hírt adjak magamról. Talán először megemlítem, hogy volt egy kis meghűlésem a napokban, de gyorsan kikúráltak a szüleim. Mivel újabban nagyon hideg van, különösen reggel, újabban apu vagy anyu táskájában közlekedek a városban, illetve anyu néha a kendőjébe bugyolál, hogy épp csak a fejem lógjon ki, mikor a parkban vagy az egyetem kertjében ücsörgünk. Általában olyankor apura várunk, aki mindig késik.
Azért az elmúlt hét sem volt eseménytelen. Voltam például múzeumban, a Szépművészeti Múzeumban, és jól megnéztem magamnak az inkákat. Aztán voltam például ógörög órán is, amiben az a jó, hogy ott vannak a szüleim. Egyébként nem nagyon értem. De szerintem ők sem nagyon értik. Én meg még úgyis kicsi vagyok. Ó, és esténként, ha nála vagyok, anyu mesél nekem mindenféle királyokról, akiknek nagyon furcsa neve van... igazából tiszta szerencse, hogy nekem apu adta a nevemet.